Kötözködés - Harry Potter és a Bölcsek köve könyvkritika

Harry Potter és a Bölcsek köve kritika

                Emberek milliói olvasták már és olvassák ma is. Ugyanezen emberek jelentős többsége imádta és imádja ma is a Harry Potter könyveket. Kétségtelenül képes volt példamutató módon arra, hogy generációkat vegyen rá az olvasásra legalább egy rövidebb időszak erejéig. Magam sem tudom megszámolni, hogy hányszor olvastam el a teljes sorozatot. Véleményem szerint kitűnő, lebilincselő, érdekes művek, amelyek rendkívül szórakoztatóak. Nagyon élveztem végigolvasni a könyveket, lenyűgözött a világ, amelyet Rowling elképzelt és felfestett nekem. Sokszor megdöbbentően következetes volt az írónő egyes dolgokban. Úgy döntöttem azonban, hogy ideje kritikus szemmel is végigmennem rajtuk. Kritikáim főleg azoknak szólnak majd, akik már olvasták az eredeti műveket és tudják, miről beszélek. A filmek megtekintése nem feltétlenül lesz elegendő. Ennek eredményét olvashatjátok lejjebb:

Ginny Igen dögös

            Kezdjük a borítón levő ajánlások egyikével. „Még nem találkoztam olyan tízéves forma gyerekkel, akit ne ragadott volna magával a különös, varázslatos, bölcs világ, Harry Potter világa.” – Carolyn Hart. Ez a világ tényleg lenyűgöző, a szó szoros értelmében varázslatos, de bölcsnek soha semmilyen körülmények között nem tekinthető. Ez a bölcs világ a nevét sem meri kimondani egy diktátornak, ez a bölcs világ korrupt a végletekig, ha bűnöző vagy leszívják a lelked. Nem valami bölcs dolog. Lehetne számos példát találni az anti-bölcsesség alátámasztására, de szerintem mindenki tudja, miről beszélek.

            Ebben a bölcs világban a boldog varázslók értelmi fogyatékosok és szarnak az évezredek óta fennálló Mózes-kőtábláiba vésett alapvető „varázsló”- viselkedésre, miszerint: „A mugli világban ne keverd a szart!” A mágusoknak egy csomó helyük van, ahol nem láthatják őket, egymillió varázslatuk van arra, hogy észrevehetetlenek maradjanak. Képesek egy gyufásdoboz belsejét is Wembley stadion méretűre növeszteni úgy, hogy közben a gyufásdoboz nem nő meg, de arra képtelenek, hogy ne nézzenek ki és viselkedjenek úgy, mint valami őrült szektások. Ezzel a nézetemmel egyébként McGalagony is egyetért a mű elején.

            Dumledore nem a láthatatlan lovon repült a Privet Drivera, nem is seprűvel vagy más eszközzel jött. Mivel csak úgy feltűnt a semmiből, nyilvánvalóan teleportált. (Hoppanált) Annak ellenére, hogy a teleportálás lényege az, hogy egyik helyről közvetlenül képes legyen a varázsló „átvarázsolni” magát, Dumbledore idefelé jövet mégis belebotlott „legalább 20 lakomába”. Végül is csak annyi történt, hogy Voldemort megölte Potteréket, összedőlt a házuk, senki nem tudja, hogy mi- miért történt… a kis túlélőt biztonságba kéne helyezni a vén prof. Minden buliba beugrott, ráadásul volt ideje citromport venni miközben az egész varázsvilág évek óta terror alatt van. Nem egy stresszes fajta na.

            Meglehetősen pozitív és következetes az írónő a „zöld fényben”, amely Harryt kísérti az emlékeiben. Ez mindenképpen egy erős pozitívum. Érdekes azonban, hogy mielőtt a varázsló megkapja a meghívását a világ legveszélyesebb helyére, már tud varázsolni. A legtöbbek, akaratukon kívül és vannak, akik már ezt a varázserőt is képesek kontrollálni: Ennek ellenére egyetlen felnőtt sem képes a seggét sem kitörölni pálca nélkül. (Kivéve a Weasley ikreket, bár ők nem felnőttek). 5 bronz knút a bagolyposta, ez azért lehúzás.

            Ha már a pénzre terelődött a téma, teljesen véletlenül, akaratomon kívül is felmerült bennem a kérdés, hogy Harry szüleinek honnan az Istenveréséből volt pénzük? Miből? James családjáról nem sok minden derül ki, de nincs utalás arra, hogy úsztak volna a Galleonokban. Lilyékről pedig tudjuk, hogy sima emberek voltak, a legjobb esetben is középosztálybeliek, hatalmas vagyonnal semmiképpen nem rendelkeztek, ráadásul az ő vagyonuk megoszlott Lily és Petunia között. Mivel egészen fiatalon haltak meg, nem volt sok idejük dolgozni vagy lopni vagy bármilyen más módon sok pénzt szerezni, különösen úgy, hogy Voldemort tíz évig vagy a fene tudja meddig hatalmon volt. Feltételezem, hogy az nem a gyarapodás és jól megkötött üzletek időszaka volt a Potter családnak. Ennek ellenére a Gringotts nyomatta a kamatos kamatot a betett vagyonra. Ha a koboldok bankja ennyivel meghaladta a jegybanki alapkamatot, mindössze 11 év alatt, akkor a többi varázslócsalád miért nem lett gazdag időközben? Mindegyik szórja a pénzt?

            A mértékegységekről:              1 arany galleon = 17 ezüst sarló

                                                           1 ezüst sarló = 29 bronz knút

                                                           1 arany galleon = 493 knút

Egy évnyi bagolypostával gyakorlatilag el lehet költeni a Weasley család teljes vagyonát (A bankban levőt.) Ha valaki járatja a Reggeli Prófétát és az újságon felül még a szállítást is fizeti, hamar elverheti a házát.

            A pálca választja a varázslót. Ezt a mondatot a sorozat végére beleverik az olvasóba és igen különleges pillanat Harry életében is, amikor először taperolja végig a saját Főnixtoll tuning pálcáját. Ennek ellenére Draco Malfoynak az anyja megy el pálcáért, amíg a fiát körbe szabják a talárboltban. A tradíconális „régi varázslócsaládok az istenek” család ennyire figyelmen kívül hagyja az varázspálca kutató mágusok egyetlen nemzetközi egyetértéssel elfogadott dogmáját.

            Draco egy pöcs. Többnyire. Ennek ellenére a szabászatban ő kezdeményezi a beszélgetést, viszonylag normális hangon és még előre is köszön, ráadásul normálisan elköszön úgy, hogy nem is tudja, hogy Harry gazdag-e vagy sem. Szóval annyira mégsem kretén, mint amennyire beállítják.

            21 arany Galleon 1 db Unikornis szarv. Durva. Egy varázspálca a vén tatánál pedig 7 Galleon. A Weasley-ék azért szegények, mert a család mind a 300 tagjának kellett egy 7 Galleonos pálca (Kivéve Ront- ő Charlie-ét örökölte, aki nyilván vett magának másikat.)
Nem csoda, hogy minden félretett pénzük elmegy ilyen árak mellett. A könyv megemlíti, hogy szeptember 1 előtt Harry minden este éjszakába nyúlóan olvasott, mert lenyűgözték a könyvei és minden információ, amit bennük talált. Ennek ellenére a Roxfortban kiderül, hogy voltaképpen semmiről sem tud semmit, mint aki mindenről most hall először. Több estényi olvasás után azért valamicske ici-pici tudást elvárhatna az ember.

            Mrs. Weasly: Aki már egymillió gyereket hozott ki a vasútállomásra hatványozottan több alkalommal igazán tudhatná, hogy Az egyetlen Roxfortba tartó vonathoz hozza a gyerekét az egyetlen olyan helyen egész Angliában, ahol ez a vonat megáll és ennek egyetlen egy bejárata van, egyetlen egy helyszínen: ennek ellenére megkérdezi, hogy „Melyik vágányról is indul a vonat?” – vajon melyikről? Vagy olyan sűrűn utazol vonattal, hogy megkavarodtál? NEM! Mert Mrs. Weasley soha, de soha nem utazik tömegközlekedéssel: az egyetlen vágány, amit egész életében ismert már gyerek kora óta a 9 és háromnegyedik. Mégis kételyek között érkezik a Kings Crossra. Ez döbbenet.

            Az ikrek jelleme, karaktere halálian mesteri. Imádom őket. Harry a vonaton 11 sarlónál is többet költ édességre, ami megint csak a leendő legjobb barátja családja teljes megőrzött vagyonának több mint a fele. Egyetlen út alatt, egyetlen kajálásra.

            A történet magával ragadó és jól eltalált. Muszáj itt is ugrálnom a számokon: 5 pont levonás azért, mert teljesen hülye inkompetens, esztelen, tapasztalatlan mitugrász létedre szemberohansz egy hegyi trollal, ahol egyébként meghalhatsz és akkor közölni kéne anyukáddal, hogy a gyereke nem volt normális. 5 pont levonás: ennyi jár. 50 pont, vagyis a halálos veszélynek a tízszerese jár fejenként azért, mert éjszaka ki mertek menni a folyosóra. Azon már nem is kell fennakadni, hogy az egész könyv lényege, hogy három túlbuzgó első éves átjut a mágia mesterei által felállított csapdákon. Ez azért sokat sejtet. Ron önfeláldozása, bátorsága és a többiekénél lényegesen több esze, amivel megnyerte a sakkot csupán annyi pontot ér, amennyit azért kaptak a többiek, mert takarodó után elkapták őket a folyosón. Valami nincs rendben ezzel a mérleggel.
            Nagyjából ennyi: a könyv olvasmányos, szórakoztató, minden fajta „iszonyatjó gyerekregény író vagy Rowling” díjat megérdemel. Piton helyében mindegyik fiolába mérget tettem volna a cetlire pedig azt írtam volna a versike helyett, hogy: „Tűz elöl, tűz hátul: varázsló vagy; Oldd meg!

            Készítette: Kardmen