Jegyzet - Paul Arden – Gondolkodj Fordítva!

Ez a jegyzet/összefoglaló igyekszik megragadni a könyv azon lényegét, amely segíthet bárkinek, hogy egyszerűen és hatékonyan alkalmazza a benne foglalt javaslatokat. A jegyzet, a könyv elolvasásának élményét semmiképpen nem helyettesíti, ám mivel a történetek nélkül a lényegre igyekszik fókuszálni, ezért a későbbiekben remek memóriafogasként szolgálhat. Az összefoglaló helyenként nem szó szerint egyezik a könyvvel, azonban törekedtem arra, hogy a mondanivalón és a lényegen a legkevésbé se változtassak. Néhány helyre dőlt betűvel beékeltem a személyes véleményemet is. A könyv tele van történetekkel és képekkel, amelyek igyekeznek példát mutatni az olvasónak.

           

            A könyv hátulján olvasható: Gondolkodj Fordítva! – merész támadás a konvencionális szemléletünk ellen, amelyen keresztül magunkat és a világot látjuk. Paul Ardentől ne várjunk unalmas tanácsokat, szellemes csipkelődéssel, aforizmákkal és paradoxonokkal késztet arra, hogy nap, mint nap felülbíráljuk a józan eszünket. Gyökeresen megváltoztatja eddig megszokott, begyepesedett gondolkodásunkat. Arra bátorít, hogy legyen bátorságunk nagyobb kockázatot vállalni – Így, jobban élvezzük munkánk gyümölcsét, mint hittük volna.

            (Bevallom először rettenetesen sokalltam ennek a könyvnek az árát. 2250 Ft-ért vettem és nagyon meglepődtem, hogy tele van képekkel. Gyakorlatilag egyetlen óra alatt kényelmesen a végére lehet érni. Már ez önmagában felborítja a gondolkodásomat, legalábbis, amit eddig egy könyvről gondoltam, azt biztosan. Első alkalommal nagyjából a nagy büdös semmit nem értettem belőle. Igaz ennek már több éve. Ma már úgy érzem értem a könyv lényegét. Legalábbis lényegesebben több értéket látok benne, mint elsőre. Mára már úgy érzem, megérte a pénzét, még akkor is, ha számos gondolatával nem tudok teljes mértékben azonosulni. A könyv hátulján a „begyöpösödött” jelző sért engem, mint olvasót és sértene, akkor is, ha igaznak gondolnám. A nagyobb kockázatvállalás az átlagemberre valóban ráfér, ahogyan a bátorítás is, de nem gondolom, hogy önmagában a kockázat mértékétől függne, hogy az eredményt, mennyire „élvezzük”.)

            Bár helytelenül gondolkozunk, ez az út a siker felé.

            (Nem tehetek róla, ez is bánt. Kétségtelen, hogy a hibákból lehet a legtöbbet tanulni, de ez a MINDENNEK AZ ELLENKEZŐJE skatulya rettentően zavaró. Számomra. Ez szubjektív. Amint sikerül elvonatkoztatnom attól, ami nem tetszik a könyvben és kicsit elgondolkodok, rájövök, hogy valójában a gondolkodást népszerűsíti. A sokrétű, sokszínű, kreatív elmének állít piedesztát. Csak a módszer nem fekszik nekem.)

·         Az 1968-as Olimpián egy magasugró úgy döntötte meg több, mint fél méterrel az addigi világcsúcsot, hogy előre fele ugrás helyett, a hátát mutatta a rúdnak, miközben átlendült felette.

·         A Kodak név sikere abban rejlik, hogy rövid, egyszerű, lehetetlen rosszul ejteni.

·         Van a könyvben egy Braille írással készült kép, amin az olvasható, hogy: „Ne érj hozzá!” (A könyv elélvez ettől az „elbűvölő paradoxon”-tól én mégsem értem, hogy ennek mi értelme van egy mókás feliraton túl. Néha a dolgok egyszerűek. Kész.)

            Végre egy igazán jó gondolat: Eredeti ötleteket, eredeti személyiségek találhatnak ki. Olyanok, akik ösztönösen vagy megérzésből (A megérzés nem ösztönös?), de nagyon jól ismerik a különbözőség értékét.

            Mindig az előttünk álló tények alapján próbálunk ésszerűen dönteni, az ésszerű döntésekkel pedig csak egy nagy baj van, mégpedig, hogy mindenki azokra törekszik.

            (Ez miért baj? Különben sem törekszik mindenki rá, ráadásul a törekvők közül sem mindenki éri el, hogy ésszerűen tudjon dönteni. Ami pedig néha ésszerűnek tűnik ma, az nem biztos, hogy holnap is az; az igaz, de ettől még egy belső sztenderd felállítása nem kell, hogy szükségszerűen rossz legyen. Néha úgy érzem ettől a könyvtől, amikor nem tudok elvonatkoztatni, hogy azt szeretné tőlem, hogy gondoljam magamról azt, hogy egy ostoba nő vagyok, éppen az ellenkezőjét annak, amit gondolok magamról. Sarkos példa, de igaz.)

            A könyv taglalja, a vágyom rá, és az akarom - közötti különbséget. Az akarat erősebb a vágynál, és nem csak, hogy erősebb, hanem értékesebb is. A vágy az kevés, az semmi, az értéktelen.

            Ismét vitatkoznom kell. A vágy az lehet fűtőanyag. Vágyakozhatsz valami után, amit nem akarsz eléggé, nem teszel meg mindent érte, amit csak lehet és így el sem éred, de nem akarhatsz valamit anélkül, hogy ne vágynál rá.

Képzeld el! – Mindenki izgalmas életet akar élni. A könnyű, nem feltétlenül jó.

Amikor félénkek próbálunk lenni és biztonságosan játszani, érdemes megnézni, hogy mit is hagyunk ki éppen. (Ez igen. Ez már valami. Ez buzdít. Ez igaz. Érdemes elgondolkodni rajta. A könyv szerint azt sajnáljuk, amit megtettünk és ne azt, amit nem. Ez eléggé kifacsart logikának tűnik nekem, hiszen nincsen itt másról szó, minthogy:

·         Bánom, hogy nem mentem oda a lányhoz (átlagos ember)

·         Bánom, hogy otthon ülök (ahelyett, hogy ismerkednék) [a könyv szerint azt bánjad, amit csinálsz/csináltál]

            Szerintem a lényeg ugyanaz.

            Nem engedheted meg magadnak álmaid házát, ezért is álmaid háza, tehát vagy találd meg a módját, hogy megszerezd, vagy elégedj meg az elégedetlenséggel.

            (Ismét egy nagyon jó gondolat. Bravó, érte. Nem tudom más, hogyan van vele, de engem a belső elégedetlenség hajt előre bizonyos dolgokban. Azért teszek még egy lépést, azért edzek ma is, mert szeretnék még jobb lenni. Ha megelégednék az elégedetlenségemmel, rögtön el is múlna. Tudom, hogy eléggé kötekedőre sikerül ez a jegyzet, de hát ezek a gondolataim a könyv kapcsán.)

            Amit az ember akar, megszerzi. Viszont eléggé akarnia kell ahhoz, hogy belevágjon és valóban meg is szerezze. Álmodozni és beszélni semmihez nem elég. Életed alakulását csak te határozhatod meg. (Hát igen, cselekedni, cselekedni, cselekedni kell.)

            Bármi is az ambícióid mércéje, próbálj meg magasabbra törni. Csináld, és menet közben javíts rajta. Ne olyan dolgot tökéletesíts, ami még készen sincsen.

            Elismerés helyett inkább kritikát kérj arra, amit művedként megmutatsz másnak. Ez többet lendít rajtad, mintha azt kérdeznéd, hogy: Na, milyen? – akkor a válasz az lenne, hogy: Jó, jó.

            Lehet, hogy nem azt mondják, amit hallani akarsz, de így legalább amit mondanak, az hiteles.

            Vállald a felelősséget a tetteidért. Ha érdekes akarsz lenni mások szemében, érdeklődj róluk. Figyelj rájuk.

            Legyen életcélod. (Határozottan kezd belejönni a könyv a dolgokba.)

            „A legtöbb ember valaki más. Gondolata valaki más véleménye, élete utánzás, szenvedélye idézet.” – Oscar Wilde (Ne legyél birka.)

            Az éremnek két oldala van. Sokféle nézőpont létezik, sokféle igazsággal.

            A dolgokat, amelyeket erőfeszítések árán próbálsz megragadni, még értékesebbé emeli számodra a pillanat, amikor eléred őket.

            A megvalósult ötlet, jó ötlet. Amelyik nem valósult meg, az nem jó. Lopj bárhonnan, ami inspirál és felgyújtja a képzeleted. Nem az a lényeg, honnan hozod a dolgokat, hanem, hogy mi felé viszed őket.

            Az elsőre rossznak tűnő dolgokban is keresd a jót. Próbáld előnyödre fordítani a helyzeteket, amelyek először kellemetlennek ígérkeznek.

            Az élettől is tanulj.

            A probléma megoldása izgalmasabb, mint maga a megoldás.

            Attól, hogy győztél ne ülj a babérjaidon.

            Legyél megdöbbentő!

            Változtass az életeden, ha akarsz. (Igyekszem ezekben a sorokban a már magam nyelvére lefordított lényeget leírni és bár az elején reménykedtem benne, hogy nem távolodom el nagyon attól, amit Paul közölni szeretett volna, de rájöttem, hogy nem igazán érdekel. Sőt egyáltalán nem. Az a fontos Nekem, hogy Én mit látok egy könyvben. Hiába, önző az emberi lény.)

            A jegyzetet készítette: Kardmen