Kritika - Django unchained

A filmtörténeti kultúra szikrájával büszkélkedő személyek legtöbbjének már a rendező személye biztosíték a film milyenségére. Szó, mi szó: Tarantino nem ügyetlen abban, amit csinál. Személy szerint összességében elmondatom, hogy kedvelem a filmjeit, noha eredetinek kikiáltott rendezői stílusa kifejezetten idegen tőlem.

                A film önmagában és rettentő nagyvonalakban arról szól, hogy egy német származású fogorvosból átvedlett igencsak sikeres fejvadász, valamint egy addig nem túl szerencsés életet megélt néger rabszolga (a német felszabadítja) sorsa és útja keresztezi egymást. A vadnyugati törvényeket kihasználva, az állam által körözött személyek likvidálásával múlatják közös idejüket, miközben keresik Django valaha volt és egyetlen szívszerelmét, a feleségét Bromhilda –t. (Elnézést, ha rosszul írtam). A névnek a nyilvánvalóan vízilóra asszociáló csengése egy sovány fekete rabszolganőt rejt, akit igen kívánatosnak mondanak, és akinek tanult képességei közé tartozik, hogy beszél németül. Na, őt keresik: tűzön-vízen át.

                Innen már rettentően spoileri a megjegyzésözön… A film első három és fél percében annyi történik, hogy fehér emberek ülnek lovon, a rabszolgák pedig annak rendje és módja szerint gyalogolnak. Egy két vágás és csak gyalogolnak és gyalogolnak tovább. A rendező védjegye, hogy a jelentéktelennek tűnő dolgokat a végtelenségig elhúzza. A film 2óra 45 perc körüli időtartammal büszkélkedik, melynek laikus véleményem szerint legalább felét az értelmetlenül elhúzott semmi teszi ki. Jó, a kamera svenkelése, meg a séta az nem semmi, de majdnem. Sokszor van ilyen jelenet, melyeknek előnye, hogy amikor elkezdődnek és ráérzel az ízére, anélkül mehetsz el könnyíteni magadon, hogy meg kellene állítanod a lejátszást. Ez valóban megtörtént. Szánt szándékkal kifejezetten nem siettem, mégis arra értem vissza, hogy még mindig nem történt semmi. A film első jelenetének első poénosabb momentuma ráadásul az, hogy egy ló biccent. Ez igen aranyosan van megoldva.

                A párbeszédek borzasztónak tűnnek, mivel egyik oldalról általában ott a német, Dr. Schultz, aki már- már túlzó választékossággal, alanyt, állítmányt, tárgyat, jelzőt, határozót és mindent, amit csak tud, használ, beszél, míg a másik oldalon többnyire fafejű és ostobának beállított, többnyire bűnözőnek bemutatott személyek vannak, akik azt, hogy nem indulhattak soha szép beszéd versenyen, mély káromkodással próbálják kompenzálni. Ők általában igencsak lassú felfogásúak, akikben még a beépített alapszoftver is akad.

                Az első jelenet után felment bennem a pumpa, és a végén azt kérdeztem magamtól: MIÉRT A  LOVAT LÖVI LE? De nem? Mert ő a szuper jampi fejvadász: Lucky Luke és Hitman egybegyúrva, de ahhoz, hogy a film első két pancserét megölje, a doki a lovat teríti le. Nem vagyok éppen Greenpeacees, de miért a szerencsétlen állatot kellett megölni? Na, mindegy, lépjünk tovább. A film egészére elmondható és szintén Tarantinora utaló jellegzetesség, hogy sűrűn és hirtelen halnak meg emberek. Ha nagyon ortó módon szeretném modellezni a filmet, akkor azt mondanám, hogy: Vooon-taaa-tooott, amikor nem történik semmi és über, megaszupergyors, amikor emberek halnak meg. Sétáljál háromnapnyi felvételen, hogy aztán hirtelen egy tíz másodperces tűzpárbajban megölhess annyi embert, amennyit csak tudsz, hogy aztán valami hülye dumával kivágd magad és sétálhass tovább.

                A történet egésze kosztümös és nincs igazán túleffektezve, ami a sztori idejét tekintve végül is érthető. Ám, amikor bizonyos módon lőnek le valakit, azt egyetlen szóval tudnám jellemezni: PLACCS. Biztos előre fizettek az effekteket gyártó srácnak, aztán a film végén rájöttek, hogy igazából szükségtelenül és jó szándékuk jeleként megengedték neki, hogy mindenhova vért hányjon, nehogy munka nélkül maradjon szegény.

                Felmerül a kérdés, vajon a volt rabszolga, aki soha nem ült lovon, hiszen mind a kétszázhat csontját eltörték volna, ha ilyen dolgot merészelne, nos, ő, hogyan és mikor tanult meg lovagolni? Csak, mert, hogy: Tud. Nagyon is jól. Ugyanígy a fegyverhasználat, ami a fehér ember kiváltsága. De nem a mi Djangonknál… (A D-t nem ejtik). Ő, aki olyan rosszfiúkkal veszi fel a harcot, akik már az anyatejjel magukba szívták a fegyverforgatás csínját bínját, hip-hop Olimpiai szintet verő gyorsasággal és ügyességgel sajátítja el a mesterlövészet fortélyait. Értem én: ez mese meg szórakoztató film. Ok. Az emberek végtelen ostobasága már inkább valószerű. A legtöbb gonosztevő a magáévá tette azt az igen súlyos tételt, hogy élet-halál helyzetben előbb „pofázik”, aztán lő, így hát a fajtája hullik is, mint a legyek. A doki előbb lő, aztán magyaráz, ezért vitte ilyen sokra az életben. Mellékes tulajdonsága haláláig a mérhetetlenül nagy szerencse és a félelem meglétének teljes hiánya. Pár icinyke-picinyke apró baki már elsőre is feltűnt, az egyik jelenetben a doki oldalról mesterlő, legalábbis úgy tűnik, a tag mégis a hátából Placcsan. Kis vágási hiba, de az is meglehet, hogy ezt én magyarázom bele. A másik, hogy amikor a csuklyások, akik semmit sem látnak a csuklyájuk miatt (mekkora poén már), akkor a rohamozók gyűrűjében van olyan ló, amelyik lovas nélkül támad. Hogy nem tűnt fel nekik a forgatáson, hogy figyelj már Quentin, a Ben trónol a slozin, nem ült fel a lovára, azért elindítottuk a lovat is külön. Mindegy. Megesik.

                A film másik oldalról vetített értéküzenete eléggé kellemetlen, bár talán ügyesen és jól jellemzi az embereket és nem csak abban az időben. Az egyik: a pénz beszél, a csicska meghajol. A másik, hogy az életnek nincsen különösebb értéke. Persze itt van az is, hogy a szerelem mindent legyőz, minden akadályt, minden nehézséget és, hogy megéri érte küzdeni legalább morálisan, még akkor is, ha minden szembejövőt fel kell áldozni érte. Lelőni, felrobbantani, megalázni stb.

                Django mondja a magyar szinkronban: „Fehér embert ölni jó pénzért, nekem bejön!”

Még az a szerencse, hogy nem mutatják, hova viszik beváltani a nagyon nagy értékű hullákat. Az elhúzná a sétát. Hiányoltam az elejéből Di Caprio-t, de röpke 1óra séta után megjelenik és utána csatlakozik a központi szerepet játszók táborához.

                Sokat beszélnek csúnyán. Aki megsebesül: vonyít. Egyszer nézhető filmnek remek. Hosszú, de jó. Kétszer nézhető filmnek már nem megy át a rostán. Már csak azért sem, mert a vége főcím után Shift+Delete lett a sorsa.

                Ezzel be is fejezem:        - „Hat lövést számoltam nigger!”, „Két pisztolyom van nigger!”

Na, igen! :D

rendező: Quentin Tarantino
forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
operatőr: Robert Richardson
producer: Reginald Hudlin, Pilar Savone, Stacey Sher, Harvey Weinstein
vágó: Fred Raskin

szereplő(k): 
Christoph Waltz (Dr. King Schultz)
Jamie Foxx (Django)
Leonardo DiCaprio (Calvin Candie)
Kerry Washington (Broomhilda)
Samuel L. Jackson (Stephen)
James Remar (Ace Speck)
Don Johnson (Spencer Gordon Bennet)
Anthony LaPaglia (Roy)
James Russo (Dicky Speck)
Tom Savini (Chaney)
Kinetic (Franklin)
Franco Nero (Amerigo Vessepi)

szinkronhang: 
Csankó Zoltán (Dr. King Schultz magyar hangja)
Kálid Artúr (Django magyar hangja)
Hevér Gábor (Calvin Candie magyar hangja)
Bánfalvi Eszter (Broomhilda magyar hangja)
Reviczky Gábor (Stephen magyar hangja)