Ez nem mostani eset, de szépen példázza egyesek munkamorálját.
Tavaly a barátnőm édesanyja vásárolt a kedvesemnek egy
laptopot (Samsung). Új volt, működött is. Egy ideje azonban kisebb nagyobb
hibákat vétett ( ilyen a hiper-gyors lemerülés és az egyre gyakoribb lefagyás,
valamint az, hogy ha lecsuktuk a tetejét, akkor az úgy is maradt: hiába
nyitottad ki újra, valamiért úgy döntött, hogy nem kapcsol be újra).
Mivel még garanciális volt, a párom elvitte hát a kijelölt szak szervizbe*, ahol biztosítottak róla, hogy 8-10 napon belül újra örülhetünk a tökéletesen működő hordozható gépnek. Természetesen az eljárás részét képezte minden létező adat megadása, ami teljesen rendben is lenne, ha a „szolgáltató” egyetlen munkatársa nem húzná a száját, mint aki leginkább a túlvilágra kíván minket, amiért megáldottuk egy 10perces adatbeviteli munkával. Emberből lévén ezt még nem vettük rossz néven. Mindenkinek lehet rossz, vagy rosszabb napja. Feltételeztük, hogy egy egyébként általában kedves és udvarias hölgyről van szó.
Mivel még garanciális volt, a párom elvitte hát a kijelölt szak szervizbe*, ahol biztosítottak róla, hogy 8-10 napon belül újra örülhetünk a tökéletesen működő hordozható gépnek. Természetesen az eljárás részét képezte minden létező adat megadása, ami teljesen rendben is lenne, ha a „szolgáltató” egyetlen munkatársa nem húzná a száját, mint aki leginkább a túlvilágra kíván minket, amiért megáldottuk egy 10perces adatbeviteli munkával. Emberből lévén ezt még nem vettük rossz néven. Mindenkinek lehet rossz, vagy rosszabb napja. Feltételeztük, hogy egy egyébként általában kedves és udvarias hölgyről van szó.
A 9.
napon, tehát amikor az emberben már a remény lángja lobog, kaptunk egy e-mailt.
Ábrándunk és belső világunk arra engedett következtetni, hogy esetleg
megérkezett a gép és mehetünk érte a boltba, csak így egyszerűbb, mint
telefonálni. Tévedtünk. Az e-mailben ugyanis közlik, hogy a gép jelszóval van
védve és legyünk szívesek megadni, különben továbbra sem tudnak vele mit
csinálni.
Vagyis: 9napig nem csináltak vele semmit. Átszaladt a fejünkön a gondolat, hogy egy márkaszerviz, ami nem kereskedik, nem árul, nem vesz, nem utazik, nem csinál semmit, csak ezt az egyetlen-egy dolgot, hogy nem jutott még el odáig, hogy az első ezer kérdésében ( név, lakcím, email cím, milyen típusú a laptop, milyen színű, milyen állapotú) miért nincs benne az, hogy: VAN JELSZÓ A GÉPEN? LENNE SZIVES MEGADNI?
Vagyis: 9napig nem csináltak vele semmit. Átszaladt a fejünkön a gondolat, hogy egy márkaszerviz, ami nem kereskedik, nem árul, nem vesz, nem utazik, nem csinál semmit, csak ezt az egyetlen-egy dolgot, hogy nem jutott még el odáig, hogy az első ezer kérdésében ( név, lakcím, email cím, milyen típusú a laptop, milyen színű, milyen állapotú) miért nincs benne az, hogy: VAN JELSZÓ A GÉPEN? LENNE SZIVES MEGADNI?
Mindegy. Emberek vagyunk ugyebár, na meg erre akár mi is
gondolhattunk volna előre. Ennek a felelősségét tehát, részben képesek vagyunk
magunkra vállalni. Azonnali válaszban
megírtuk tehát az említett jelszót. Újabb napok teltek el sőt, már egy újabb
hét is, de semmi hír.
Telefonos megkeresésünkre a nem túl szívélyes úri hölgy közölte velünk, hogy azóta is vár az e-mailünkre. Tegyük fel, hogy a rendszer a hibás. Mert ugye, jóhiszeműek vagyunk. Bár egyetemista diákok lévén mindketten naponta írogatjuk e-mailek tucatjait és nem igen szokott lenni olyan, hogy a küldött e-mail csak úgy „nem érkezik meg” és még hiba- vagy rendszerüzenetet sem kapunk róla. Mindegy, minden előfordulhat. Martin Lawrence az egyik filmjében nagyon elmésen mutatja be, hogy ő mit tenne, „Ha betörő lenne”. Nos, ha MI vállalkozók lennénk és a szolgáltatásunk csak és kizárólag abból állna, hogy bizonyos cégek márkaszervizeivel állunk kapcsolatban, és az egyik ügyfelünk ügye megreked egy ponton, amiről értesítjük, de HETEKIG nem válaszol, akkor élnénk a gyanúperrel, hogy esetleg nem jó e-mail címet adott meg, vagy már másik fiókot használ. Ebben az esetben, nem kellene hozzá túl magas intelligencia-hányados, hogy FELHÍVJUK TELEFONON. És csodák csodája lenne, hogy a probléma meg lenne oldva. Nem ő nekik ez túl sok volt, inkább vártak és vártak, hogy aztán közölhessék velünk 2 hét után, hogy eddig nem tettek egyebet, mint a jelszót várták.
Rendben. Sok hülye van. Már- már a saját fülünket bántotta, hogy még mindig a végletekig udvariasan lediktáljuk a jelszót, és még a mi pofánkon ég a bőr, hogy a szegény munkatársat zaklatjuk avval, hogy le kell jegyeznie 10 betűt.
Nos, újabb HETEK teltek el. Egészen pontosan ma van 4 hete annak, hogy egy 8 napos szakszervizre adtuk a laptopunkat. De hír semmi. Talán kitört az atomháború és az Interpol teljes körű hírzárlatot rendelt el. Vagy nem tudjuk. Különben már csak hívtak volna.
Ezen felbuzdulva a mai napon belátogattunk a „boltba”, hogy érdeklődjünk a saját holmink, hol és miben léte felől. Valahogy mindig kikapjuk a segítőkész mosolygós (sosem mosolyog) nőt. Nem nézett meg semmit a gépben, nem telefonált sehova, nem járt utána semminek, hanem pislogás nélkül közölte, hogy: „Hát ez mind, a jelszó miatt van”.
Bátorkodtam megkérdezni, hogy ha vajon Isten 2 hete már tudják azt a jelszót, ugyan miért nem érkezett már meg… Még egyszer: 8-10 napot mondtak rá, szállítással, mindennel együtt, a jelszót több mint 2 hete, vagyis 14 napja tudják, mégsem tudnak róla semmit. A nő nem kért se elnézést, sem nem nézett bűnbánóan, leginkább azt éreztem, hogy sértve érzi magát, hogy egyáltalán zaklatom, Mert ki vagyok én, hogy számon kérjek rajta bármit is. Láttuk, hogy nem jutunk egyről a kettőre így elkértem a budapesti illetékesek telefonszámát. Tudják, ha MI lennénk a szolgáltatók, valahogy eszünkbe jutott volna valami ilyesmit mondani: „Elnézést a kellemetlenségért, azonnal telefonálok egyet és máris többet fogunk tudni”. És a lelkünk már meg is nyugodott volna. Ez valahogy nekik nem jutott eszükbe. Telefonszámmal a zsebünkben eljöttünk és az én angyal lelkű barátnőm még bocsánatot is kért tőlük, tudván, hogy ők csak közvetítők és bármi is a hiba, biztos nem ők tehetnek róla.
Hazaérve felhívtuk Budapestet** és az adat egyeztetés után az előző nőnél sokkal udvariasabb fiatalember közölte velünk, hogy HÁT NEM TUDJÁK A JELSZÓT, ÍGY HOZZÁ SEM NYÚLTAK. Ha rajzfilmfigura lennék biztos, hogy felrobbant volna a fejem. Levezettem neki is ezt a jelszó dolgot elejétől a végéig, amikor is úgy tűnt, hogy megértette és megemésztette a hallottakat, akkor közölte a megoldást. Adjuk meg neki a jelszót, amit átad a kollegáinak és 28 nap után elkezdődhet végre a javítás. Ez már döfi. Én nem tudom, hogy náluk a parancsnoki láncban hol a hiba, DE:
Telefonos megkeresésünkre a nem túl szívélyes úri hölgy közölte velünk, hogy azóta is vár az e-mailünkre. Tegyük fel, hogy a rendszer a hibás. Mert ugye, jóhiszeműek vagyunk. Bár egyetemista diákok lévén mindketten naponta írogatjuk e-mailek tucatjait és nem igen szokott lenni olyan, hogy a küldött e-mail csak úgy „nem érkezik meg” és még hiba- vagy rendszerüzenetet sem kapunk róla. Mindegy, minden előfordulhat. Martin Lawrence az egyik filmjében nagyon elmésen mutatja be, hogy ő mit tenne, „Ha betörő lenne”. Nos, ha MI vállalkozók lennénk és a szolgáltatásunk csak és kizárólag abból állna, hogy bizonyos cégek márkaszervizeivel állunk kapcsolatban, és az egyik ügyfelünk ügye megreked egy ponton, amiről értesítjük, de HETEKIG nem válaszol, akkor élnénk a gyanúperrel, hogy esetleg nem jó e-mail címet adott meg, vagy már másik fiókot használ. Ebben az esetben, nem kellene hozzá túl magas intelligencia-hányados, hogy FELHÍVJUK TELEFONON. És csodák csodája lenne, hogy a probléma meg lenne oldva. Nem ő nekik ez túl sok volt, inkább vártak és vártak, hogy aztán közölhessék velünk 2 hét után, hogy eddig nem tettek egyebet, mint a jelszót várták.
Rendben. Sok hülye van. Már- már a saját fülünket bántotta, hogy még mindig a végletekig udvariasan lediktáljuk a jelszót, és még a mi pofánkon ég a bőr, hogy a szegény munkatársat zaklatjuk avval, hogy le kell jegyeznie 10 betűt.
Nos, újabb HETEK teltek el. Egészen pontosan ma van 4 hete annak, hogy egy 8 napos szakszervizre adtuk a laptopunkat. De hír semmi. Talán kitört az atomháború és az Interpol teljes körű hírzárlatot rendelt el. Vagy nem tudjuk. Különben már csak hívtak volna.
Ezen felbuzdulva a mai napon belátogattunk a „boltba”, hogy érdeklődjünk a saját holmink, hol és miben léte felől. Valahogy mindig kikapjuk a segítőkész mosolygós (sosem mosolyog) nőt. Nem nézett meg semmit a gépben, nem telefonált sehova, nem járt utána semminek, hanem pislogás nélkül közölte, hogy: „Hát ez mind, a jelszó miatt van”.
Bátorkodtam megkérdezni, hogy ha vajon Isten 2 hete már tudják azt a jelszót, ugyan miért nem érkezett már meg… Még egyszer: 8-10 napot mondtak rá, szállítással, mindennel együtt, a jelszót több mint 2 hete, vagyis 14 napja tudják, mégsem tudnak róla semmit. A nő nem kért se elnézést, sem nem nézett bűnbánóan, leginkább azt éreztem, hogy sértve érzi magát, hogy egyáltalán zaklatom, Mert ki vagyok én, hogy számon kérjek rajta bármit is. Láttuk, hogy nem jutunk egyről a kettőre így elkértem a budapesti illetékesek telefonszámát. Tudják, ha MI lennénk a szolgáltatók, valahogy eszünkbe jutott volna valami ilyesmit mondani: „Elnézést a kellemetlenségért, azonnal telefonálok egyet és máris többet fogunk tudni”. És a lelkünk már meg is nyugodott volna. Ez valahogy nekik nem jutott eszükbe. Telefonszámmal a zsebünkben eljöttünk és az én angyal lelkű barátnőm még bocsánatot is kért tőlük, tudván, hogy ők csak közvetítők és bármi is a hiba, biztos nem ők tehetnek róla.
Hazaérve felhívtuk Budapestet** és az adat egyeztetés után az előző nőnél sokkal udvariasabb fiatalember közölte velünk, hogy HÁT NEM TUDJÁK A JELSZÓT, ÍGY HOZZÁ SEM NYÚLTAK. Ha rajzfilmfigura lennék biztos, hogy felrobbant volna a fejem. Levezettem neki is ezt a jelszó dolgot elejétől a végéig, amikor is úgy tűnt, hogy megértette és megemésztette a hallottakat, akkor közölte a megoldást. Adjuk meg neki a jelszót, amit átad a kollegáinak és 28 nap után elkezdődhet végre a javítás. Ez már döfi. Én nem tudom, hogy náluk a parancsnoki láncban hol a hiba, DE:
·
ha nem válaszoltunk az e-mailre (de
válaszoltunk), miért nem hívtak fel?
·
ha felhívtuk őket és megadtuk a jelszót, miért
nem küldték el a szerviznek?
·
ha mégis elküldték de nem kaptak visszajelzést,
miért nem jártak utána?
·
ÉS VÉGÜL HA OTT VAN TÖBB MINT 20 NAPJA EGY
„KURVA”*** -*** cenzúrázva (használható helyette a „szegény”)- LAPTOP, AMIVEL
DOLGOZNI KÉNE, DE VALAHOGY NEM TUDNAK, AZ MIÉRT NEM TŰNIK FEL SENKINEK ÉS
NEGYEDSZER IS: MIÉRT NEM HÍVTAK FEL MINKET?
Ezek olyasmi kérdések lehetnek,
mint az, hogy Mi az élet értelme és hasonlók. Választ legalábbis nem kaptunk.
A
hipotézisünk az volt, hogy az egyetemi szorgalmi időszak utolsó 2 hetében adjuk
be a laptopot a szervizbe, hogy ha 10 nap helyett 14 lesz is, akkor is
megérkezzen a vizsgaidőszakra.
Nem érkezett meg. A vizsgáink jönnek-mennek és a kedvesem még mindig itt áll laptoptalanul. Ha valami bosszantó ebben igazából az a józan ész teljes hiánya, valamint az, hogy egyetlen „Sajnálom” sem hagyta el a szájukat. Nyilvánvalóan nem vállalják a felelősséget. És most várunk, talán 10 nap múlva gazdagabbak leszünk. A tapasztalattal mindenképpen.
Nem érkezett meg. A vizsgáink jönnek-mennek és a kedvesem még mindig itt áll laptoptalanul. Ha valami bosszantó ebben igazából az a józan ész teljes hiánya, valamint az, hogy egyetlen „Sajnálom” sem hagyta el a szájukat. Nyilvánvalóan nem vállalják a felelősséget. És most várunk, talán 10 nap múlva gazdagabbak leszünk. A tapasztalattal mindenképpen.
*Wilk Béla egyéni vállalkozó –
Fonográf szerviz; Samsung márkaszerviz. 7629 Pécs, Komló út 34
**URG Kft. –ennyi információnk van róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése